Augusztus 25-én elindultam Magyarországról a Népliget busz állomásról Triest felé , és nem tudtam mire számítsak, hiszen az ember addig nem tudja teljesen felfogni az ilyen szintű változást az életében amíg meg nem tapasztalja.
Amikor megérkeztem Duinoba nagyon hamar egy olyan érzés töltött el, amihez hasonlót nyári táborokban éreztem, és ez körülbelül az első 2 héten tartott.
Sok új ember, új gyönyörű helyszín, ismeretlen "otthon" ahol alszok stb, ezek mind hozzá adtak ahhoz a nekem elég pozitív kultúrshokk élményhez amit átéltem.
Persze nagyon sokat számított az is hogy az emberek 70+ különböző országból különböző kultúrákból és különböző nézőpontokkal érkeztek, ami persze pozitív dolog, de van egy ilyen hátulütője, hogy az ember könnyen az első hetekben túl soknak tartja ezt a rengeteg impulzust.
Körülbelül szeptember közepén rájöttem hogy ez nem egy nyári tábor, és az életem következő két évének nagy részét itt fogom tölteni, és ez sok dologban segített, hogy ezt felfogtam.
Először is, rájöttem hogy nem kell "erőltetni" az ismerkedést minél több emberrel, hiszen persze fontos a közösség a UWCben, de nem jó ha az ember az elvárások miatt túlterheli magát, így lett pár jó barátom, de nem erőltettem magam olyan helyzetekbe amik kényelmetlenek lettek volna.
Másodszor, rájöttem, hogy itt is ugyanúgy iskola van, és tanulni kell :D, nem csak a közös élményekről és beszélgetésekről szól ez az iskola, hanem egy nagyon komplex és kemény tanítási rendszer, az IB van mögötte, ami egyébként véleményem szerint nagyon nehéz és időigényes tanterv, de cserébe sokkal praktikusabb és életszerűbb a tudás amit kapok belőle mint az eddigi magyar tanítási rendszerből amit kaptam.
Ezután sokkal kényelmesebben éreztem magam itt a UWC adriaticban, és elkezdtem ténylegesen kialakítani az ételem itt, sokat jártam a tengerpartra és sokat pihentem, hiszen rájöttem hogy lesz időm mindenre, nem kell túlhajtani magam, ez nem egy nyári tábor, ez az otthonom 2 évre :D
Az órákat nagyon élvezem, a tanár-diák kapcsolat tapasztalataim szerint sokkal közelibb és emberibb mint ami otthon volt, itt a tanár egyéniségként tekint a diákra és nem csak mint egy szám a rendszerben, persze az academic elvárások magasak, és nehezek, de sokkal személyhez szabottabb és emberközelibb az egész tanulási procedúra.
Összeségében ennyi az általános benyomásom az első 2 hónapról a UWC Adriatic diákjaként, a blogposztjaim inkább ilyen összefoglaló gondolatok lesznek, mint személyes tapasztalatok. Amúgy meg alig írok magyarul, ezért ha furcsa a fogalmazás akkor bocsánatot kérek :D
Köszi hogy elolvastad :)
-Máté
Megjegyzések
Megjegyzés küldése