UWC Adriatic tapasztalatok, gondolatok

Augusztus 25-én elindultam Magyarországról a Népliget busz állomásról Triest felé , és nem tudtam mire számítsak, hiszen az ember addig nem tudja teljesen felfogni az ilyen szintű változást az életében amíg meg nem tapasztalja. Amikor megérkeztem Duinoba nagyon hamar egy olyan érzés töltött el, amihez hasonlót nyári táborokban éreztem, és ez körülbelül az első 2 héten tartott. Sok új ember, új gyönyörű helyszín, ismeretlen "otthon" ahol alszok stb, ezek mind hozzá adtak ahhoz a nekem elég pozitív kultúrshokk élményhez amit átéltem. Persze nagyon sokat számított az is hogy az emberek 70+ különböző országból különböző kultúrákból és különböző nézőpontokkal érkeztek, ami persze pozitív dolog, de van egy ilyen hátulütője, hogy az ember könnyen az első hetekben túl soknak tartja ezt a rengeteg impulzust. Körülbelül szeptember közepén rájöttem hogy ez nem egy nyári tábor, és az életem következő két évének nagy részét itt fogom tölteni, és ez sok dologban segített, hogy ezt fel